Másnap korán indultunk, hogy a tömeget, és a sötétedést elkerüljük. Reggelre a tavaly ilyenkorihoz hasonlóan befagyott az autó ablaka, de most előrelátóan vittem jégoldó-sprayt. A Csorba-tónál még senki sem volt a parkolóban akinek kifizethettük volna a szokásos 160 SKK parkolási díjat, így csak letettük az autót, és elindultunk a piros jelzésen a Poprádi-tó felé. Azaz csak indultunk volna, valamilyen építési munkálatok miatt az utat elterelték, és kövesúton kellett átmennünk a Poprádi-tó alatti parkolóig. Kicsit mérges lettem, mert akkor ugye eleve innen indultunk volna, ha ezt tudjuk. Ráadásul az innen vezető kék jelzés is el volt terelve, előtte figyelmeztetés, csak jó cipőkben induljunk el, mert az úton bizony átfolyások lesznek. Tényleg nem volt túl bizalomgerjesztő a terep, elég sáros szakaszokat hagytunk magunk mögött, mire elértük a Poprádi-tavat. A menedékházban gyorsan megszabadultunk a fölöslegessé vált ruhadaraboktól, az egyre feljebb jutó nap melege már érezhető volt.
)