Magas-Tátra: Javorina – Kopa-hágó (2008. augusztus 11.)

Több hetes intenzív időjárás-előrejelzés figyelés után úgy döntöttünk, talán most már elindulhatunk ismét a Tátrába. Reggel korán indultunk hárman (Kelt, Steve és én), hogy este még kényelmesen maradjon időnk a szálláson lepakolni, vacsorázni.
Igaz Kelt egy kicsit nyafogott, pár nappal korábban felvett egy órára egy új cipőt, ami csúnyán feltörte a lábát.

Első napra egy könnyű bevezető túrát terveztem, ami nem is igazából magashegyi túra, a Magas és Bélai-Tátrát elválasztó Kopa-hágóra készültünk. Az autót Javorinában hagytuk egy fizetős parkolóban, biztos ami biztos alapon, itt 100 Korona volt a parkolási díj. Elég meleg volt, így a pulóvert ketten is a csomagtartóba dobtuk, csak széldzsekit vittünk.
Utunk kezdetben a Jávor-völgyben vezetett, a Jávor-patakkal kísérve, majd elkanyarodtunk a Hátsó-Rézaknák völgyébe. A fenyők között bandukolva már itt is szép kilátás nyílt a hegyekre.

Az egyik hídon fából faragott medvékre figyelmeztető táblákra figyeltünk fel, feltételezem nehogy a kedves turisták megijedjenek, hogy élő medvébe botlottak, ami ezen a vidéken nem kizárt.

Itt le is telepedtünk egy kicsit enni, de egyébként a hágóig az utat pihenő nélkül is kényelmesen meg lehet tenni, mivel kényelmes, lankás út vezetett felfelé. Út közben bal oldalon végig a Bélai-Tátrában, jobb oldalt pedig a Magas-Tátra csúcsaiban gyönyörködhettünk. A magasabb csúcsok teteje végig felhőbe burkolózott, ami miatt egy kicsit izgultunk, mert másnap a Fehér-tavi-csúcsra készültünk, vajon fogunk-e onnan látni valamit?

A hágót elérve beborult az ég, hideg szél fújt, előkerültek a széldzsekik, kicsit kezdtem bánni, hogy a pulóvert olyan könnyelműen kitettem a hátizsákból.
A Kopa-hágót elhagyva még elmentünk az elülső Kopa-hágóig, ahonnan még jobb kilátás nyílt a Magas-Tátrára, láttuk a pl. Nagy-Fehér-tavat, és távcsővel megnéztük a Nagy-Morgásra a cikkcakkúton felfelé araszoló embereket a távolban, ami azért volt számunkra érdekes, mert két éve mi is ott küzdöttünk:)

Mivel kezdtünk fázni, elindultunk visszafelé, lefelé haladva a nap újból kisütött, és már melegünk volt, mire elértük az autót.

Poprádon még bementünk a Tescoba vásárolni pár romlandó dolgot, ahol megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a 25 pénztárból csak 5 van nyitva és a sor az üzlet közepéig áll, így csak 1 óra múlva tudtunk a szállásra indulni. Nem értem mi lehetett ez a vásárlási láz egy hétfői napon délután fél 7 körül, akinek van ötlete, kérem ossza meg velünk.
Este még elmentünk vacsorázni, Kelt természetesen ki nem hagyta volna a Kelt sörét.