Másnap korán keltünk, hogy a könyv szerint 8 és fél órás túrát még sötétedés előtt be tudjuk fejezni. A korai indulást némiképp hátráltatta, hogy az autó ablaka befagyott, és Tátraszéplakon az út menti parkoló már reggel 7 órakor tele volt. Végül sikerült az autót egy szűk helyre a virágágyás mellé beszuszakolni.
Az út kezdeti fél órás szakaszán kissé illúzióromboló módon a kidőlt fák között kellett bandukolni, majd beértünk a fenyők közé.
Indulás
A Sziléziai-háznál már a kilátás is kezdett alakulni, ennek örömére itt elég sokáig időztünk (kávé, sör, szendvics, fényképezés, fényképezőgép ottfelejtés…)
A ház a Felkai-tó partján van, amihez még vízesés is tartozik.
Utunk a Virágoskerten keresztül vezetett tovább, meglepően könnyű terep a sziklákhoz szokott túrázók számára.
Nemsokára megérkeztünk a Hosszú-tóhoz, a túlsó partjáról hallottuk, amikor egy-egy kődarab megindult a Gerlachfalvi-csúcs oldaláról.
A Lengyel-nyereghez közeledve kezdtek szaporodni a havas útszakaszok, és végül egy lánccal támogatott rész volt a hab a tortán. Legalábbis ekkor még úgy gondoltuk.
A Lengyel-nyereg megközelítése
A nyeregből már a túloldali csúcsok, völgyek is jól láthatóak voltak, néztük ahogy a hóban a bátrabbak a Rovátka felé araszolnak, a közepesen bátrak elindultak, majd visszafordultak, mi el se indultunk abba az irányba a sok hó miatt.
Helyette felmentünk a Kis-Viszokára, ahonnan még szebb kilátást reméltünk.
A csúcsra vezető út több helyen havas volt, néhol négykézláb kellett felkapaszkodni, de visszafordulni természetesen nem akartunk, hősiesen kitartottunk.
És tényleg megérte, a kilátás kárpótolt mindenért. Láttuk a Nagy-Tarpataki-völgyet is a Hosszú-tavi menedékházzal, ahová sajnos a múltkori, Vörös-torony hágó felé vezető túránk alkalmával nem jutottunk el.
Lefelé sem volt sokkal egyszerűbb, de fentről jobban láttuk, merre lehet a havas foltokat kikerülni.
Sötétedés előtt negyed órával leértünk az autóhoz, remélhetőleg mindenki nagyon élvezte a túrát, és megyünk jövőre is.
3 megjegyzés
Megjegyzések beolvasása ehhez a cikkhez
Visszakövetés link
http://turazas.blogozz.com/2007/10/11/magas-tatra-kis-viszoka-2007-szeptember-22/trackback/
2007. október 15. hétfő,09:33
kelt
jó, targyilagos iras. biztos ,h megyunk jovore is. én a lancokon logva megint megfogadtam, h csak keruljek le elve… tobbe nem maszok ilyen helyekre
2007. október 15. hétfő,10:30
galoca
dehogynem maszol, szepen targyilagosan, ahogy kell, csak semmi nyavalygas
2007. október 17. szerda,19:48
steve
Ki is akart a Viszoka utan vegigmenni a sasok utjan?