Magas-Tátra - Kis-Szoliszkó (egy kezdő túrázó megpróbáltatásai 1. rész)

2007. augusztus 1-3.

1. nap - augusztus 1. (Kis-Szoliszkó)

Augusztus 1-jén korán reggel indultunk el öten Nyíregyházáról. (Megnyugtatásul előre is közlöm, hogy mind az 5-en épségben és egészségben értünk haza. )

Már az első napot túrázással kezdtük. A társaságból egyedül csak én nem túráztam még magashegységben.
Aznap felhős volt az idő, de szerencsére az esőt sikerült elkerülnünk. A határon sikeresen átkeltünk, és dél körül megérkeztünk utazásunk első állomáshelyére, a Csorba-tóhoz.
Rövid keresgélés után elindultunk a tervezett túraútvonalon (kék jelzésen), amely a tó mellett vezetett a Kis-Szoliszkó felé.

Kényelmes tempóban, pihenőkkel a túra kb. 5 órát vesz igénybe. Ezt az időt le lehet rövidíteni, ha valaki kényelmes, és bátran fel mer ülni a nyitott lanovkára. Mivel én nyuszi vagyok, a többiek meg gyakorlottabb túrázók, mint én, így mi gyalog mentünk.

Az első nagyobb pihenőt kb. másfél óra múlva, könnyebb kaptató után a menedékháznál töltöttük. Itt lehetőség nyílt (nekünk, lányoknak is) ügyes-bajos dolgaink elvégzésére (WC).

A menedékháznál

A menedékházban megkóstoltuk a káposztalevest. Talán a székelykáposztához tudnám hasonlítani az ízét, nekem elég savanykás volt, de azért jólesett. Én bent szerettem volna az ételt elfogyasztani, de a többiek miatt kint fagyoskodva ettem. Fáztam… Amikor odaértünk, ki voltam melegedve, de itt fent már valójában eléggé hideg van.
A többiek szendvicset ettek, és fotóztak. Ja, és ketten a fiúk közül ittak a förtelmesen híg, ízetlen kávéból.

De menjünk tovább a csúcs felé… a menedékháztól addig köveken és sziklákon át lehet feljutni. Volt, ahol egész könnyen haladtam, volt, ahol Pisti (ő a barátom) segítségére szorultam. Gyönyörű volt a kilátás, már ahol le mertem nézni. Fentről lehetett csak igazán látni, hogy honnan indultunk el, alattunk terült el a Csorba-tó.

Kaptató, és a Csorba-tó fentről

Alig akartam elhinni, hogy én is feljutottam. A csúcson kerestem egy kényelmes és nagy sziklát, na, ide leültem, két kézzel megkapaszkodtam, hagytam, hogy fotózzanak engem, és persze, a tájat is. Nem nagyon mertem innen elmozdulni, nem így a többiek. Misiék kísértették a sorsot (lásd a képeket). Számomra még most is hihetetlen, de gyerekek is feljöttek a csúcsra. Volt egy 4-5 éves forma kislány, aki az apukájával jött fel, egész sokáig a saját lábán. Hogy hogy bírta… persze, a végén már egy kicsit ő is pityergett.

A Kis-Szoliszkó csúcsán

Azt hittem, lefelé könnyebb lesz… tévedtem. Lefelé jobban szembetűnik a mélység, és ez egy kicsit ijesztő. Visszaúton újra megpihentünk a menedékháznál, itt én is megkóstoltam a Zsolt által etalonnak nevezett Kelt sört. Hát, mit mondjak… olyan, mint a többi sör.

Lefelé menet

Ezt a túrát túléltem, kicsit megnyugodtam, mert még nem tudtam, mi vár rám másnap, mit is terveztek az én “kedves barátaim”.

Este 5-6 óra körül értünk Poprádra, ahol a szállásunk volt. Egy kedves néni várt minket, aki magyarul is beszél. Lepakoltunk, pihentünk egy kicsit, majd elmentünk vacsorázni egy vendéglőbe. Ekkor már éreztem, hogy izomlázam van.

(Vacsora közben sikerült összevesznem a barátommal. Megbeszéltük, hogy kétféle ételt rendelünk, és megkóstoljuk a másikét is. Kiválasztottuk a haluskát (ez a sztrapacska szlovák elnevezése), mint egyik ételt, majd azt mondtam Pistinek, hogy rábízom a másik étel választását, hisz ő már úgyis járt itt többször, biztosan valami finomat választ. Véres húst választott… Persze ez csak akkor tudatosodott bennnem, amikor a pincér kihozta a steak-et, én pedig elkezdtem pörölni vele, hogy miért ezt választotta. Ha sejtésem lett volna a holnapi túráról, biztos nem vesztem volna vele össze… )

Vacsora után még kicsit beszélgettünk, majd korán lefeküdtünk aludni, mivel másnap már fél hétkor indulnunk kellett.