Másnap kicsit berozsdásodott végtagokkal ébredtünk, reggeli után Dedinky-be indultunk.
A fiúk valószínűleg kegyetlennek tartanak, de még harmadik napra is mászós programot találtam ki, de ez csak egy 2 órás icipici túra, vigasztaltam őket.
A nagy melegben sokan heverésztek a tó körül, de mi nekivágtunk újra a hegynek. Az első öt percben az út elég meredeken vezetett felfelé, tétovázva kérdezték, biztosan meggondoltam ezt az utat?
Bejegyzés további részének olvasása »
Másnap korán keltünk, hogy a Fehér-tavi-csúcsot még sötétedés előtt meghódíthassuk. Az erőnlétünk valószínűleg nem tökéletes, így a sziklás, meredek részeken mindig elég lassan haladunk, és a elmaradunk a térképeken jelzett szintidőtől.
Biela Voda-tól indultunk a Fehér-víz illetve a Zöld-tavi völgyön keresztül, patakban itt sem volt hiány. A Zöld-tóhoz érkezve hosszabban elidőztünk, nem mintha elfáradtunk volna, eddig nem volt meredek az út, de annyira szép ez rész, hogy bűn lett volna túlrohanni rajta, ne meg a fiúk ki voltak éhezve egy kávéra.
Több hetes intenzív időjárás-előrejelzés figyelés után úgy döntöttünk, talán most már elindulhatunk ismét a Tátrába. Reggel korán indultunk hárman (Kelt, Steve és én), hogy este még kényelmesen maradjon időnk a szálláson lepakolni, vacsorázni.
Igaz Kelt egy kicsit nyafogott, pár nappal korábban felvett egy órára egy új cipőt, ami csúnyán feltörte a lábát.
Bejegyzés további részének olvasása »
A hosszú hétvégén sikerült - az idén úgy tűnik utoljára - eljutni a Bükkbe. Egy kellemes hullámvasutas útvonalat választottam-tunk… A nap szépen sütött talán egy órás időszakot kivéve. Bokáig gázoltunk az avarban, mely alatt gyakran nem túl szimpatikus sárréteg húzódott:)
Bejegyzés további részének olvasása »
Most ez a háttérképem:
2 évvel ezelőtt készült a Bükkben, remélem a most következő hosszú hétvégén valamelyik nap végre szép idő lesz, és megnézhetjük ismét az őszi tájat.
A Magas-Tátrától fáznék is most e leírás alapján:)
Másnap korán keltünk, hogy a könyv szerint 8 és fél órás túrát még sötétedés előtt be tudjuk fejezni. A korai indulást némiképp hátráltatta, hogy az autó ablaka befagyott, és Tátraszéplakon az út menti parkoló már reggel 7 órakor tele volt. Végül sikerült az autót egy szűk helyre a virágágyás mellé beszuszakolni.
Az út kezdeti fél órás szakaszán kissé illúzióromboló módon a kidőlt fák között kellett bandukolni, majd beértünk a fenyők közé.
Szeptember 21-én a korábbi csapat 3 túrázásnak elkötelezettebb tagja úgy döntött, ismét irány a Tátra. Az időjárás-előrejelzés mindenféle jóval kecsegtetett, szóval kár lett volna kihagyni ezt a lehetőséget.
Reggel szokás szerint korán keltünk, hogy még első nap is legyen időnk egy rövidebb túrára.
Örömömet csak az autóból előmászó fura hang árnyékolta be, ’szakértők’ szerint a kerékcsapágy bűnös, de aggodalomra semmi ok.
10 órakor érkeztünk meg a Csorba-tóhoz, túránk kiindulópontjához, ahonnan a Magisztrálén kellemes séta vezetett át a Poprádi-tóhoz.
A tópartról látszott, hogy vezet az út cikk-cakkban az Osztervára.
3. nap - augusztus 3. (kirándulás és hazaút)
Ez alkalommal nem keltünk korán. Kényelmesen megreggeliztünk, majd összepakoltunk. Kifizettük a szállást, és elköszöntünk a háziaktól. A mai program városnézés volt, majd indulás haza (túrázni amúgy sem bírtunk volna, kellően elfáradtunk az elmúlt két napon).
Késmárkon álltunk meg először. Megnéztük a Thököly-várat, és a hangulatos belvárost. Egy cukrászdába is betértünk, Brigiék sütiztek, mi pedig fagylaltoztunk. Itt végre igazi kávét ihattak a fiúk. Ezután vásároltunk egy kis édességet, és szlovák sört az otthoniaknak. Bejegyzés további részének olvasása »
2. nap - augusztus 2. (Vöröstorony-hágó)
A gyors, tegnapi szendvicsekből álló reggeli után elindultunk Ótátrafüredre (Starý Smokovec). Aznapra szép idő ígérkezett, sütött a nap, és ez szerencsére egész napon át tartott.
Az első siklóval (ami fél nyolckor indul) mentünk fel a Tarajkáig (Hrebienok). A célunk az volt, hogy átkeljünk a Vöröstorony-hágón.
Egy pár perces séta után megpillantottunk egy takaros kis vendégházat, és elhatároztam, hogy ha túlélem a mai napi túrát, s még egyszer erre merészkedek, mindenképpen betérek ide.
Már innen hallani lehetett a lenti patak csobogását. Jó hangulatban indultunk tovább a vízesések (Kis-, Nagy-, és Óriás-vízesés) felé. Mindegyiknél megálltunk, gyönyörködtünk a patak tisztaságában, fotókat készítettünk, és megettük az általam készített utolsó darab muffin-okat. A túrának ezen a szakaszán alig találkoztunk másokkal, így szinte teljesen egyedül élvezhettük a magával ragadó látványt. Bejegyzés további részének olvasása »
2007. augusztus 1-3.
1. nap - augusztus 1. (Kis-Szoliszkó)
Augusztus 1-jén korán reggel indultunk el öten Nyíregyházáról. (Megnyugtatásul előre is közlöm, hogy mind az 5-en épségben és egészségben értünk haza. 
)
Már az első napot túrázással kezdtük. A társaságból egyedül csak én nem túráztam még magashegységben.
Aznap felhős volt az idő, de szerencsére az esőt sikerült elkerülnünk. A határon sikeresen átkeltünk, és dél körül megérkeztünk utazásunk első állomáshelyére, a Csorba-tóhoz.
Rövid keresgélés után elindultunk a tervezett túraútvonalon (kék jelzésen), amely a tó mellett vezetett a Kis-Szoliszkó felé. Bejegyzés további részének olvasása »