Utolsó napra csak egy rövidebb túrát terveztünk, gondoltuk megnézzük a Hernád-áttörésnek azt a felét ahol még nem jártunk. Szokásos létrás, tálcás, hidas kalandos útban volt részünk.
Másnap korán indultunk, hogy a tömeget, és a sötétedést elkerüljük. Reggelre a tavaly ilyenkorihoz hasonlóan befagyott az autó ablaka, de most előrelátóan vittem jégoldó-sprayt. A Csorba-tónál még senki sem volt a parkolóban akinek kifizethettük volna a szokásos 160 SKK parkolási díjat, így csak letettük az autót, és elindultunk a piros jelzésen a Poprádi-tó felé. Azaz csak indultunk volna, valamilyen építési munkálatok miatt az utat elterelték, és kövesúton kellett átmennünk a Poprádi-tó alatti parkolóig. Kicsit mérges lettem, mert akkor ugye eleve innen indultunk volna, ha ezt tudjuk. Ráadásul az innen vezető kék jelzés is el volt terelve, előtte figyelmeztetés, csak jó cipőkben induljunk el, mert az úton bizony átfolyások lesznek. Tényleg nem volt túl bizalomgerjesztő a terep, elég sáros szakaszokat hagytunk magunk mögött, mire elértük a Poprádi-tavat. A menedékházban gyorsan megszabadultunk a fölöslegessé vált ruhadaraboktól, az egyre feljebb jutó nap melege már érezhető volt.
Újra a Tátrába indultunk, hogy kihasználhassuk a szép őszi időt. Igaz nem akartunk hétvégén menni a várható tömeg miatt, de az időjárás-előrejelzés meggyőzött arról, mégis vállaljuk ezt az aprócska kényelmetlenséget. Az autóutak egyébként jóval kihaltabbak voltak, mint hét közben, így viszonylag hamar odaértünk, pedig már útközben is többször megálltunk fényképezni, annyira szépek voltak az előbukkanó havas csúcsok.
A kellemes túra egyik fontos feltétele, hogy jó idő legyen, lehetőleg ne szakadjon az eső, ne kapjon el egy jó kis villámcsapkodós jégeső. Ennek érdekében az alábbi helyeken tájékozódunk elég jó eredménnyel:
Másnap kicsit berozsdásodott végtagokkal ébredtünk, reggeli után Dedinky-be indultunk.
A fiúk valószínűleg kegyetlennek tartanak, de még harmadik napra is mászós programot találtam ki, de ez csak egy 2 órás icipici túra, vigasztaltam őket.
A nagy melegben sokan heverésztek a tó körül, de mi nekivágtunk újra a hegynek. Az első öt percben az út elég meredeken vezetett felfelé, tétovázva kérdezték, biztosan meggondoltam ezt az utat?
Bejegyzés további részének olvasása »
Másnap korán keltünk, hogy a Fehér-tavi-csúcsot még sötétedés előtt meghódíthassuk. Az erőnlétünk valószínűleg nem tökéletes, így a sziklás, meredek részeken mindig elég lassan haladunk, és a elmaradunk a térképeken jelzett szintidőtől.
Biela Voda-tól indultunk a Fehér-víz illetve a Zöld-tavi völgyön keresztül, patakban itt sem volt hiány. A Zöld-tóhoz érkezve hosszabban elidőztünk, nem mintha elfáradtunk volna, eddig nem volt meredek az út, de annyira szép ez rész, hogy bűn lett volna túlrohanni rajta, ne meg a fiúk ki voltak éhezve egy kávéra.
Több hetes intenzív időjárás-előrejelzés figyelés után úgy döntöttünk, talán most már elindulhatunk ismét a Tátrába. Reggel korán indultunk hárman (Kelt, Steve és én), hogy este még kényelmesen maradjon időnk a szálláson lepakolni, vacsorázni.
Igaz Kelt egy kicsit nyafogott, pár nappal korábban felvett egy órára egy új cipőt, ami csúnyán feltörte a lábát.
Bejegyzés további részének olvasása »
A hosszú hétvégén sikerült – az idén úgy tűnik utoljára – eljutni a Bükkbe. Egy kellemes hullámvasutas útvonalat választottam-tunk… A nap szépen sütött talán egy órás időszakot kivéve. Bokáig gázoltunk az avarban, mely alatt gyakran nem túl szimpatikus sárréteg húzódott:)
Bejegyzés további részének olvasása »
Most ez a háttérképem:
2 évvel ezelőtt készült a Bükkben, remélem a most következő hosszú hétvégén valamelyik nap végre szép idő lesz, és megnézhetjük ismét az őszi tájat.
A Magas-Tátrától fáznék is most e leírás alapján:)
Másnap korán keltünk, hogy a könyv szerint 8 és fél órás túrát még sötétedés előtt be tudjuk fejezni. A korai indulást némiképp hátráltatta, hogy az autó ablaka befagyott, és Tátraszéplakon az út menti parkoló már reggel 7 órakor tele volt. Végül sikerült az autót egy szűk helyre a virágágyás mellé beszuszakolni.
Az út kezdeti fél órás szakaszán kissé illúzióromboló módon a kidőlt fák között kellett bandukolni, majd beértünk a fenyők közé.
admin
zsuzska
galoca